Gondolatok nagyapám emlékére

Amikor az ezüst Hold járja égi útját,
rád gondolok jóságos nagyapám.
Te voltál számomra a béke és szeretet.
Te sohasem szidalmaztál engemet.
Egy szilveszteri estén örökre elmentél.

Olyan távolnak tűnik, ahol vagy,
ha olvasok, vagy írok szívemben élsz.
Te voltál aki jóra, szépre neveltél.
Lelked fénye, gondolataid szépsége,
amíg élek mindig emlékeimben él.
Lelket simogatóan szerettél.

Fogtad kicsi kezemet, tetted össze,
harangszóra imát mondtunk este.
Szentkúton Pünkösdkor búcsú volt.
Vettél nekem kedves ajándékot,
mézeskalácsból készített rózsafüzért.

Tavasszal a gyümölcsös kertet
együtt jártuk, néztük hogyan rügyeznek a fák.
Te mutattad meg a virágok kehelybölcsőjét,
amelyben ott rejtőzött az új élet.
Láttuk hogyan szökik a rozs kalászba.

Téli estén másoknak cipőt javítottál.
Melléd ültem és versekre tanítottál.
Megtanítottad velem a számtant.
Remegő kezeddel írtad a betűket.
-Szóltál: Na kislányom, te is írjad őket!
Mintha ma történne mindez.

Lelkeddel látod, hogy nem veszítettelek el Téged.
Életemben bárhová dobott a sors,
példaképem nagyapám volt.

Szabó Imréné Czombos Ilona
Petőfiszállás, 2016 május 30.
Gondolatok és versek blog