Édesanyám

Jó anyámnak fekete haja volt.
Hajában az idő ősz szálakat font.
Gyermekágyamnál sokat virrasztott.
A kor szép arcára ráncokat rajzolt.

Néha nevetett és boldog is volt.
Szemében sokszor könny is csillogott.
Amíg dolgozott, értem imádkozott.
Úgy éreztem, minden kincse én vagyok.

Nekem adta fiatal ragyogását
Szeme tükre tiszta csillogását.
Mosolyát, bánatát én okoztam.
A sok jót megköszönni nem tudtam.

Fejem megtört vállaira hajtom.
Szíve míg dobban halkan suttogom:
Az életet neked köszönhetem
drága, egyetlen, jó édesanyám!

Szabó Imréné Czombos Ilona,
Petőfiszállás, 1982.június.5.