Esti gondolatok

Esthajnalcsillag megjelent az égbolton.
Az est csillagfénnyel átszőtt fátyollal a határt betakarta.
Kék égboltra az est ezüst Holdat lassan felcsalogatta.
Teli szórta a bokrokat, fák lombjait, a rét nyíló virágait,
fűszálait csillogó harmatcseppekkel.
Ragyogtak a Holdfényben, mint milliónyi parányi ékszerek.
Itt-ott a szentjánosbogárkák fényei látszottak.

Apró pillangókat a virágok selymes szirmai elrejtették.
A lágy esti szellő halk susogása álomba ringatta őket.
A zöld bársonypuha fűszálak között.
A tücskök ciripelték az altató zenét.
Lombok között a madarak fészkeikbe bújtak,
ahol majd ezüst Holdsugárral átszőtt éjszakában,
távoli tájakról álmodnak.

Ne zavarja meg ezt a szép harmóniát,
a szeptemberi esti csendet emberi hang.
Hűvös földre térdelve imát mondtam.
Halk szavakkal megköszöntem a Teremtőnek,
hogy láthattam milyen gyönyörű az est.
Kértem Istent, hogy a természettel együtt lélegezzek.

A határ lassan az est ezüst Holdfényben úszott.
Szívem örömteli gondolatokkal megtelt,
a csendes imádság békéjében.
A szentkúti harang egy betegért,
az est csendjében megkondult.

Szabó Imréné Czombos Ilona
Petőfiszállás, 1992 szeptember 19.
Gondolatok és versek blog