Férjemmel álmodtam

Álmomban fehér ruhát viseltél
És áldott kezed nyújtottad felém.
Kezedre hajtottam bús fejemet,
Lelked megérintette lelkemet.
Arcod mosollyal ragyogott.
Csend lett, a falevél sem rezzent.
Melegség hatotta át szívemet.
Láttam szemeidben a fényeket.
Oly csodálatos, szép élményt
Az ébrenlét soha nem adott.
Az álom megajándékozott.
Éreztem az igazi boldogságot.
Szomorú szívem vigasztalódott.

Férjem emlékére
Szabó Imréné Czombos Ilona,
Petőfiszállás, 2016 február 2.