Gondolatok a hegyi pataknál

Honnan jössz te csörgedező kis patak?
A barlangból utat törtél magadnak?
A cseppkőbarlangban orgonát láttál-e?
Ott bent apró hangokat hallottál-e?
A kőtündér mellett is elosontál?

A barlangból kilépve látod a világot,
hegy alján füvek, fák, között bokrot.
A nap szórja rád arannyal szőtt sugarát.
Utad mentén bimbódzik, nyílik sok virág.
Csörgedezz, fuss! Utad hosszú lesz.

Találkozol a többi patakokkal.
Hömpölygő folyókká növekszetek,
és a kék tengerbe együtt ömletek.
Ott forrón süt a nap sugara.
Te felszállsz, s leszel felhő és pára.
Vissza fogsz vágyni a magyar tájra.

Szállsz szelek szárnyán, viharokban.
Egyszer csak megérkezel régi hazádba.
Fehér hópelyhekben hullsz a tájra.
A cseppkőbarlangban lassan betekintve,
látod egy kicsit nőtt a kőtündérke.
Az orgona sípjain szól az üdvözlő zene.

Szabó Imréné Czombos Ilona
Petőfiszállás, 1990 augusztus 10.
Gondolatok és versek blog