Gondolatok hajnali sétában

Amikor az örök fényt hordozó
napkorong halvány, arany színeivel
a nyári kék ég aljára felkúszott.
A nap felkeltére madarak éneke hangzott.
Lombos, zöld erdőszélén sétáltam.
Színes virágokkal díszített rétet találtam.
Hajnal remegő ködfátyla fellebbent,
elém tárult a táj teljes szépségében.
A fák leveleit, füveket ezüstharmat-
cseppjei díszítették, mint gyöngyszemek.

Megérintették az emlékek lelkemet.
Könnyek fátyla borították szemeimet.
Ó a fájó könnyek néha úgy égetnek!
Eszembe jutott férjemmel való séta,
amely nem tér többé vissza soha.
Arcom a fák lombjaihoz szorítottam.
Hadd egyesüljenek a harmat és a könnyek.
A napsugár beszűrődött a levelek közé.
Felszárította a könnyeket és a harmatot.
Lelkem megnyugodott, a napfény gyógyított.

Szabó Imréné Czombos Ilona
Petőfiszállás, 2015 május 30.
Gondolatok és versek blog