Szólt a gyermek…

Jaj édesapám, édesanyám!
Ne vágjátok ki a vadalmafát!
Hadd növelje susogó lombját!
Ágaira fészket rak a madár.

A gyermek fogta a fa derekát.
Nézte a lilán rügyező almafát.
Lába alatt lapult hamvas pázsit,
Közte színes, apró virág nyílik.

A fácska virágos ruhát öltött.
A kert sarkában tündökölt.
Oda rakta fészkét a gerlepár.
Oltással nemes alma termett a fán.

Az almafa naggyá növekedett.
A két szülő lassan öregedett.
Jó, hogy akkor szólt a gyermek.
E fával gazdagabb maradt a kert.

Szabó Imréné Czombos Ilona
Petőfiszállás, 1985 július 15.