Aratás előtt

Szőke gabona táblák,
szinte fehéren szőkék.
Főt hajt a teli kalász,
jöhet már az aratás.

Jön a betakarítás,
nincs semmi válogatás.
Egy csomó szem a vetés,
más szemből a kenyér lesz.

Minden évben új vetés,
minden évben új kévék.
Meghal a sok búzakalász,
mert lecsapja a kaszás.

A sok búza szem újra él,
hiába hosszú a tél.
Tavasszal smaragd zöld a határ,
hamvasak a búza táblák.

A szél őket lengén ringatja,
sok kalász ezt susogja.
Lesz majd új termés,
amelyben életünk folytatódik.

A kalászok újra meghalnak,
ismét magokat hagynak.
Élnek, halkan szeretnek.
Új életek teremnek.

Szabó Imréné Czombos Ilona
Petőfiszállás, 1985 július 1.
Gondolatok és versek blog