Nyári zápor
Esőfüggöny hullik a tájra,
benne gyöngyszemekkel a fákra.
A fák levelén csillog az esőcsepp,
rajta madárkák oltják szomjukat.
A virágok selymes kehelybölcsője,
befogadta a színes szárnyú pillangókat.
Lassan az esőfüggöny elhalad,
és az égen a szivárvány marad.
Nyugaton a nap fátyolosan világít,
arany fényes ágyát megvetette.
Búcsúzik, mert jön az este.
A levegő, mező, a föld lélegzik.
Lassan a földi világ elalszik.
A nap kék égi útját átadja,
a holdezüst éjszakának.
Ezüst Hold felkúszik az égre,
amely csillagokkal van ékesítve.
Szabó Imréné Czombos Ilona
Petőfiszállás, 2009 június 9.
Gondolatok és versek blog
Tweet
