Gondolatok és versek

Téli táj

Téli táj

Süvít a fagyos, hűvös szél.
Zörögve gurul a száraz falevél.
A fák kopaszan hallgatnak.
A madarak nagyon fáznak.
Felborzolják színes tollaikat.

Messzebbre fut egy nyuszi.
Fülét fázósan hátra szegi,
majd megáll és figyel.
Talán táplálékot talál,
azután tovább áll.

Itt repül egy veréb sereg.
Kórókon magot keresnek.
Most futott el néhány őz,
a fák kérgeit nyesegetik,
ezáltal életüket mentik.

A fákon varjak kárognak.
Jön hozzájuk még egy csapat.
Riadtan tovább szálnak.
Egy messzi erdőben megállnak,
hátha ennivalót találnak.

Este lesz és még hidegebb.
Csillag virágú hópihék esnek.
A tanyák ablakain jégvirágok fehérlenek.
Reggelre a határ hótól csillogó.
A földekre kell az égi takaró.

Szabó Imréné Czombos Ilona
Petőfiszállás, 1990 december 10.
Gondolatok és versek blog