Tavaszi gondolatok

Dombok, síkságok, hegyek,
tavasszal zöld köpenyt öltenek.
Színes virágok távolból integetnek.
Alpok szirtjein nyílik a havasi gyopár.
Lágy szellő lengeti bóbitáját.
Ami él törekszik a napsugár felé.
Ragyogó, viruló táj, éneklő madár,
a tavasz illatos levegője
szeretettel megérinti a szíveket.
Lángra gyúl az örök szeretet.
Édes jó Istenem, Te teremtetted
a Földnek a tavaszi boldogságot.
Szeretem ezt a virágos, zöld palástot,
mellyel beborítod a hegyet, dombot.
Szülőföldemet az alföldi síkságot.

Szabó Imréné Czombos Ilona
Petőfiszállás, 2015 április 20.
Gondolatok és versek blog